Bauer Ferenc (csa)

(* 1950. nov. 12. Magyarbél) Orvos, gyermekgyógyász, egyetemi tanár. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában és Érsekújvárott végezte (1966), az érsekújvári gimnáziumban érettségizett 1969-ben. A prágai Károly Egyetem Orvosi Karán szerzett oklevelet (1975). 1975–1978-ban különböző afrikai országokban működött, 1979-től az érsekújvári kórház újszülöttosztályának orvosa (1982-től főorvosa). 1998-tól az Újszülöttklinika vezető főorvosa. A PhD-fokozatot 2002-ben szerezte meg, 2005-től egyetemi docens, 2007-től három egyetem, illetve főiskola (a pozsonyi Szlovák Egészségügyi Egyetem és Szent Erzsébet Főiskola, valamint a Nagyszombati Egyetem) professzora. Kutatási területe a születés előtti (prenatális) kor és a koraszülött csecsemők problémája: a neonatológiai intenzív-újraélesztési terápián belül az éretlen újszülöttek lélegeztetési módjai és stratégiái, valamint a respirációs terápia hatásának követése. Közel 60 tudományos közleménye jelent meg külföldi, és közel 120 dolgozata szlovákiai szakfolyóiratokban, 12 monográfia társszerzője. A szlovákiai újszülöttgyógyászok szakfolyóiratának (Neonatologické zvesti) alapítója (1994) és főszerkesztője, további szakfolyóiratok (a Detský lekár, a Pediatria pre prax és az International Journal of Prenatal and Perinatal Psychology and Medicine) szerkesztőbizottsági tagja. A gyógyító és kutató munka mellett pregraduális orvosés nővér, valamint posztgraduális újszülöttgyógyász-szakorvos és szaknővér képzéssel is foglalkozik. A Szlovákiai Újszülöttgyógyászok Társaságának 1990 óta több alkalommal újraválasztott elnöke. Egyetemistaként a prágai Ady Endre Diákkör irodalmi színpadának egyik vezetője volt. – Díjak: Baby Frendly Hospital Iniciative (Unicef 1997); Érsekújvár Pro Urbe-díja (1999); Szlovák Orvosi Társaság bronzérme (2000), a Szlovák Irodalmi Alap díja (2001); a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díja (2001); Szent Erzsébet Főiskola ezüst érme (2007).

D KOVACS ISTVAN (FI)

(* 1964. okt. 9. Dobfenek,† 2016. ápr. 20. Magyarbél) Almágyba járt alapiskolába, majd Füleken érettségizett a gimnáziumban. A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett újságírói szakon oklevelet. Az Új Ifjúság munkatársa. 1991–1999-ben főszerkesztője az Ifinek, ill. a Heti Ifinek, majd a Mai Lapnak (1999). 2000-től a Pátria Rádió szerkesztője.

Dolán György (SZM)

(* 1952. aug. 23. Nagymácséd) Festő, multimediális művész. 1977–1983 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festészeti szakát, azóta szabadfoglalkozású művész; Magyarbélen él. 1985–90 között Misuratában és Tripoliban (Líbia), 1995-ben Kairóban és Port Side-ban (Egyiptom), valamint az indiai Suratban élt. 1998-ban párizsi ösztöndíjas volt. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága 2004. évi nívódíjasa, a társaságnak öt évig az elnöke is volt. Afrikai (líbiai és egyiptomi), majd indiai tartózkodásai erős hatással voltak képzőművészeti világára. Különböző szimpóziumok, szakmai szervezetek, alkotótáborok szervezésében is jelentős részt vállalt (Patfürdő, Pro Arte Danubii, Sympat, nyárasdi művésztelep). – Fm. Homokban (Budapest, 1997); Fekete foltok (Komárom, Dunaszerdahely, 2003); Espace Van Gogh (Franciaország, 2004); Jelek (Prága, 2005); Eufória (Pozsony, 2006); Dolán 60 (életmű-kiállítás, Komárom, 2012, Nagyszombat, 2013). Több könyvet is illusztrált.

Szabó Rózsi (TSZA)

(* 1935. jún. 4. Magyarbél) 1956-tól az Állami Faluszínház magyar tagozata, majd annak felszámolása után, 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, később, alapításától, 1969-től 1989-es nyugdíjazásáig a Kassai Thália Színház színésze. A Szlovák Irodalmi Alap nívódíját s a legjobb női alakítás díját nyerte el 1973-ban. A Csehszlovák Rádió magyar adásának többtucatnyi hangjátékában, ill. néhány szlovák és magyar filmben is szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Máli (Kisfaludy Károly: A kérők); Piroska (Mikszáth Kálmán–Gyárfás Miklós–Örkény István–Tibor Andrašovan: Különös házasság); Zsuzsi (Móricz Zsigmond: Kismadár); Amélia (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza); Terus (Illyés Gyula: Bolhabál); Lewis (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Smeraldina (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Leni (Jean Paul Sartre: Altona foglyai); Lady Bracknell (Oscar Wilde: Hazudj igazat); Regina (Tamási Áron: Énekes madár); Dajka (Karnauth-Brauszevics: Mese a tűzpiros virágról); Siratóasszony (Tamási Áron: Vitéz lélek); Libera (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Asszony (Kopányi György: Igazolatlan ősz); Anna Petrovna (Vlagyimír Konsztantyinov–Borisz Racer: Tíz nap szerelemért); Szalayné (Bartha Lajos: Szerelem); Rablómama (Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő); Annamarie (Henrik Ibsen: Babaotthon); Ilma (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Tótné (Örkény István: Tóték); Fjokla Ivanovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Bódogné (Szakonyi Károly: Adáshiba); Andrejevna (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Prenell asszony (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Anya (Karel Čapek: Az anya). – Film: Fekete rózsa (Budapest) – Díjak, elismerések: Szlovák Irodalmi Alap, Nívódíj, 1973; legjobb női alakítás díja. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).